csaknyugodtan

Az idei labdarúgó Eb alatt történt az elmúlt húsz év legszélesebb körű futball-huliganizmusa, amikor a lengyel-orosz tábor összecsapott. A konfrontáció arra késztette a sportág két legnagyobb irányító testültét, hogy vizsgálatot rendeljenek el, mely akár a versenyek megrendezésében is változtatásokat eredményezhet.

Mintegy 20 ezer orosz drukkert vártak szombaton Varsóba, akik most szombaton a Görögország elleni Európa-bajnoksági meccsre igyekeztek, ezért a hatóságok már előre készültek a lehetséges szurkolói összecsapásokra. Volt is okuk a félelemre, hiszen ezt megelőzően, múlt hét kedden a lengyel-orosz mérkőzés után csaptak össze a táborok, több tucat sérülést, és 200 letartóztatást eredményezve.

A játékot megelőzően több ezer orosz özönlött át a Nemzeti Stadionba vezető hídon. Ekkor még nem történt erőszak, és a hangulat is nyugodtnak tűnt. Később hangoskodó orosz drukkerek, néhányan zászlókba burkolózva azt skandálták: „Azért jöttünk, hogy győzzünk” valamint „Oroszország csak nyerhet”.

Az orosz-lengyel szurkolói összecsapás már a később 1-1 döntetlennel végződő meccs előtt megkezdődött, a lengyelek számára ugyanis az orosz zászlók és nacionalista szimbólumok meglehetősen provokatívak voltak. A rendőrök gumilövedéket és könnygázt is bevetettek, mikor a szurkolók kövekkel és palackokkal támadták őket. Egy másik verekedést, a stadion közelében már egyértelműen az oroszok kezdeményeztek. A harcok a mérkőzés után sem fejeződtek be ugyanis a drukkerek egy része átvonult Varsó városközpontjába és ott folytatták a verekedést. A rendőrség közlése szerint 140 ember szorult valamilyen orvosi ellátásra, köztük 19 külföldi és 10 rendőr is.

Az UEFA 30 ezer euróra bírságolta az Orosz Labdarugó Szövetséget az orosz szurkolók „helytelen magatartása” miatt. Oroszország már ezt megelőzően is 120 ezer eurós büntetést kapott, mikor szurkolói megtámadták a stadion személyzetét Wroclawban, a csehek elleni első mérkőzésen. Az UEFA azzal is megfenyegette Oroszországot, hogy hatpontos levonást kapnak, ha a 2016-os EB selejtezők során megismétlődnek az erőszakos cselekmények.

Varsó polgármestere is bocsánatot kért az Európa Bajnokságra a lengyel fővárosba érkezett vendégektől: "Elnézést kérek, és sajnálom, hogy a huligánok miatt vendégeink úgy érezték, nincsenek biztonságban".

Az angol szurkolók már most aggodalmukat fejezték ki a holnapi donyecki meccs, illetve az a körüli erőszakos események miatt, hiszen előfordulhat, hogy kiverik a házigazda ukránokat. A tornán résztvevő brit rendőrség feje elmondta, hogy megfelelő rendőri jelenléttel készülnek a brit szurkolók védelmére. A problémát csak súlyosbítja, hogy orosz szurkolók angol mezben történő megjelenésére is számítani lehet.

Közlekedési problémák is tarkítják az eseményeket

Nem csak a „hagyományos” futball huliganizmus nehezíti meg a szurkolók mindennapjait. A liga.net ukrán üzleti hírportál szerint angol szurkolók egy kijevi étteremben felejtették tetemes mennyiségű alkohol elfogyasztása után tolószékes társukat, ám a drukkert egy ukrán futballrajongó még idejében eljuttatta a meccs helyszínére.

A közlekedés terén is előfordultak fennakadások a versenyek idején, ami nem is meglepő, hiszen a varsói, gdanski, poznani, wroclawi és a krakkói repülőtereken három nap alatt közel háromezer felszállást és leszállást hajtottak végre, ebből csaknem 500 kizárólag az Eb-t szolgálta ki. Az öt város közötti vasúti forgalomban pedig közel 1200 összeköttetést jegyeztek.

Az ukrán-svéd mérkőzés után például nem volt elegendő jármű a nézők rendezett elszállítására a lembergi szurkolói övezetből, akiknek így gyalog kellett megtenniük a kis  távolságot a város különböző pontjaira.

A turistákra utazó hiénák sem könnyítik meg a külföldi szurkolók dolgát. Két taxisnak például azért mondtak fel Lembergben (Lviv), mert háromszorosára emelték a repülőtértől a városközpontig vezető útvonalon a viteldíjat. A hivatalosan megállapított 35-40 hrivnya díjszabást az ukrán-lengyel rendezésű labdarúgó Eb alkalmából a lembergi személyfuvarozók 100 hrivnyára drágították.

Az Eb nyitónapján, pénteken közel 12 ezer rendőr és mintegy 2600 városőr felügyelt a rendre az öt lengyel nagyvárosban. Az első három nap alatt majdnem 700 alkalommal volt szükség orvosi beavatkozásra és összesen 28 alkalommal került sor rendbontásra.

Az ilyen, és ehhez hasonló, tömegrendezvényeken való részvételre és az ott kialakuló váratlan helyzetekre érdemes mindenkinek felkészülnie, legyen szó nemzetközi, menetrend szerinti repülőgép, autóbusz vagy vonat késéséről, a járat törléséről, vagy bármilyen orvosi ellátást eredményező balesetről. Sokan hálásak utólag, hogy nem felejtettek el utasbiztosítást kötni.

Kevés olyan foglalkozás van, mint az élsportolóké, ahol a sérülések, balesetek szinte mindennaposak. Azonban példák tucatja bizonyítja, hogy nem csak a pályán érheti őket baleset. Az alábbiakban összegyűjtöttük a sporttörténelem leginkább elhíresült focisérüléseit, melyek mindegyike a szigorúan vett játékon kívül történt.

10. Rio Ferdinand

Meglehetősen bizarr körülmények között, tévénézés közben sérült meg még 2001-ben Rio Ferdinand, a Leeds United akkori válogatott labdarúgója. A világ egykori legdrágább védője (18 millió fontért hagyta el a West Ham Unitedet) több órán keresztül a kisasztalon tartotta lábát, s térdhúzódást szenvedett. Ferdinand a sérülés miatt nem léphetett pályára a Newcastle United elleni találkozón, amelyen csapata hazai pályán szenvedett 3-1-es vereséget.

9. Richard Wright

Az Everton kapusa úgy sérült meg a Chelsea elleni kupavisszavágó előtt 2006-ban, hogy bemelegítés közben elbotlott egy, a kapu elé helyezett figyelmeztető táblában. A táblán ez állt: „A kapu nem használható. Kérjük, hogy bemelegítéshez használja az ideiglenes kapukat.”

8. Ever Banega

Az FC Valencia argentin középpályása tankolás közben szenvedett súlyos sérüléseket. Banega elfelejtette behúzni a kéziféket kocsiján, az autó elindult és a válogatott játékos bokája beszorult az egyik kerék és a járdaszegély közé.

7. Alan Wright

A mindössze 172 cm magas Alan Wright, az Aston Villa egykori védője akkor szenvedett térszalaghúzódást, mikor új Ferrarijában próbálta elérni a gázpedált. Szerencsére gyorsan felépült, és az angol újságok tapsvihara közepette egy 416-os Rovert vásárolt.

6. Dave Beasant

A veterán kapusnak sikerült nyolc hétre kiütnie magát 1993-ban, miután egy saláta öntetes üveget ejtett lábára, ami elvágott egy ínat a nagy lábujjában.

5. Alex Stepney

1975-ben a Manchester United kapusa annyira kiabált a védőknek a Birmingham elleni meccsen, hogy kiugrott az állkapcsa.

4. Kirk Broadfoot

Szintén rendkívül bugyuta sérülést szenvedett a skót Rangers válogatott védője, Kirk Broadfoot, aki otthonában két tojást melegített mikrohullámú sütőben, melyek annak rendje módja szerint az arcába is robbantak. A 24 éves hátvédet égési sérülésekkel kórházba szállították.

3. Santiago Cañizares

A spanyol kapusnak azért kellett kihagynia a 2002-es világbajnokságot, mert szállodai szobájának fürdőjében borotválkozás után elejtette az arcszeszes üveget, ami összetört, egy üvegdarab pedig elvágott egy ínat a nagy lábujján.

2. Steve Morrow

Gólöröm közben is meg lehet sérülni. Ez sikerült az Arsenalt erősítő Steve Morrownak is, aki győztes gólt szerzett az 1993-as Ligakupa-döntőben a Sheffield Wednesday ellen. Csapattársa, Tony Adams a lefújást követő ünneplés során vállára kapta Morrowt, ám véletlenül elejtette, a védő pedig kulcscsonttörést szenvedett az esés miatt, így a szezonban már nem léphetett pályára.

1. Darren Barnard

Az egykori Barnsley középpályásának térd ínszalagszakadása következtében kellett öt hónapos kényszerpihenőt tartania, miután a konyhájában elcsúszott kutyája vizeletében.

Toplistán kívül érdemes megemlíteni Sergio Agüero, a Manchester City argentin támadójának esetét, aki idén márciusban rejtélyes sérülése miatt nem játszhatott a Premier League-mérkőzésen. A csatár nyavalyájáról Roberto Mancini menedzser újságíróknak mindössze annyit mondott, „hülye” sérülésről van szó.

Az euróövezet adósságválsága zavargásokhoz, politikai felfordulásokhoz és a piac óriási kilengéseihez vezetett, most azonban már a milliomosokat is arra kényszeríti, hogy gyanús körülmények között szabaduljanak meg luxushajóiktól.

Görögországban és Olaszországban mintegy négyszeresére nőtt a luxusjachtokhoz kapcsolódó hamis kárbejelentések száma, köszönhetően a gazdagok bankszámláit érintő megszorító intézkedéseknek.

A gazdasági válság előtt még virágzott a használt luxusjachtok piaca, a krízis kirobbanása azonban a másodlagos piacot is megölte. A biztosítók sincsenek túl rózsás helyzetben, mivel a szerződések megkötésére, így a biztosítási érték megállapítására az előtt került sor, hogy a szuperjachtok piacán az árak esésnek indultak volna.

Már 2008-ban, a pénzügyi válság kezdetekor is megfigyelhető volt egy enyhe ugrás, azonban az elmúlt hat-nyolc hónapban már érezhetően megnövekedett a luxushajókhoz kapcsolódó gyújtogatások és hasonló incidensek száma.

A Lloyd's of London biztosítói egy sor gyanús kárbejelentésről adtak számot jachtokhoz kapcsolódóan, melyek értéke megközelítette a 2 millió eurót. A legtöbb kárbejelentés a Földközi-tengerről, azon belül is elsősorban Görögország legforgalmasabb kikötőjéből, a Pireusz kikötőből érkezett.

Egy biztosítóktól független brit kárszakértő cég, a Charles Taylor az elmúlt hat hónapban több mint 14 szuperjachthoz kapcsolódó gyanús kárigénnyel foglalkozott. A jelenség a társaság szerint sem új keletű: Nagy-Britanniában már 2009 óta emelkedik az esetek száma, ahol a jelzáloghitellel terhelt jachtok törlesztési gondokkal küzdő tulajdonosai különböző módokon igyekeznek megszabadulni hajóiktól, hogy aztán a biztosítókon hajtsák be a károkat.

Hajóbiztosítások esetén jellemzően a biztosítás megkötésekor rögzített áron értékelik a hajókat, amely gyakran magasabb annál az összegnél, mint amennyit a tulajdonos a piacon kaphatna vízi járművéért. Olaszországban a hajókat terhelő adók ráadásul akár az évi 256 ezer eurót is elérhetik, melyek be nem fizetése akár 300%-os büntetést is maga után vonhat. Görögországban a hatóságok ráadásul önkényesen is kivethetnek adót, amennyiben úgy érzik, hogy a tulajdonos bevallott jövedelme nem áll összhangban jachtja méretével és értékével. Áprilisban az olasz rendőrség razziát is tartott néhány kikötőben, ahol a hajótulajdonosok harmada nulla, vagy gyanúsan alacsony bevallott jövedelemmel rendelkezett.

Az egy-két millió fontra értékelt hajók körében a leggyakoribb a gyanús rongálások esete – derül ki a Charles Taylor adataiból. A rájuk megkötött biztosítás értéke azonban jóval magasabb, mint a jelenlegi piaci értékük, ami már önmagában csalás elkövetésére csábító körülmény.

A Charles Taylor cég által kezelt kárbejelentések között hét olyan eset is előfordult az utóbbi hónapokban, melyek a Pireusz kikötőben leégett jachtokhoz kapcsolódtak, egy esetben pedig egy komplett jachtkereskedés veszett oda egy tűzvészben. A rendőrség is vizsgálja az eseteket, két esetben pedig már büntetőeljárás is folyamatban van. Látható, hogy ezek a „kreatív ügyeskedések” csak ideig-óráig működnek, utána a csalók nem kerülhetik el sorsukat.

A váltságdíjért történő emberrablás egyre nagyobb fenyegetést jelent globálisan, multimilliárdos jelenséggé nőtte ki magát. Legutóbb Szíriában raboltak el két magyar állampolgárt terroristák váltságdíjat követelve. De mégis hogyan lehet a millió dolláros követeléseknek eleget tenni? Ma már erre is van biztosítás.

A kifejezetten válsághelyzetekre szakosodott, segítségnyújtással foglalkozó társaság, a Red 24 szerint az egykor Kolumbiát és a szélesebb értelemben vett latin-amerikai régiót jellemző bűncselekmény mára több helyszínre átterjedt a világon, így azt ma már a vállalatok külföldre küldött alkalmazottai, és az egyéni utazók sem hagyhatják figyelmen kívül.

A Red 24 összeállította az emberrablás szempontjából legveszélyesebbnek számító országok 2012-es tízes listáját, melyre az alábbi országok kerültek fel: Afganisztán, Szomália, Irak, Nigéria, Pakisztán, Jemen, Venezuela, Mexikó, Haiti és Kolumbia.

A felsoroltak közül Venezuelában a legmagasabb az egy főre jutó emberrablások száma: hivatalos statisztikák szerint több mint 1000 embert raboltak el váltságdíjat követelve 2011 első 10 hónapjában.

Általában a zsarolással kapcsolatos emberrablások 50%-a öt napon belül megoldódik, ötven napon belül pedig 90%-a. Ugyanakkor a szomáliai kalózok által elkövetett túszejtő akciók mindössze 10%-át sikerül 50 napon belül megoldani, minden második eset azonban 100 napnál is tovább húzódik, de ismert már két olyan eset is, ahol több mint egy évig nem sikerült kiszabadítani a túszokat.

Az ezekbe a régiókba utazóknak tisztában kell lenniük a kockázatokkal, és meg kell hozniuk a szükséges biztonsági intézkedéseket. A jelentést készítő Red 24 személyre szabott tanácsokkal látja el azon ügyfeleit, akik emberrablás kockázatának kitett területekre utaznak. Általában a szakértők azt javasolják az utazóknak, hogy igyekezzenek elkerülni a figyelemfelkeltő viselkedést, illetve ne említsék meg cégük nevét, üzleti tevékenységét idegeneknek.

Ma már léteznek olyan biztosítótársaságok is, – itthon egyelőre még nem találunk ilyen biztosítót - akik kifejezetten emberrablás fedezetére szakosodtak. Szolgáltatásaikat általában a nagyobb cégek veszik igénybe, akik veszélyesebb régiókba küldik ki munkavállalóikat, de egyéni utazók is köthetnek ilyen biztosítást. A biztosítás tulajdonképpen a váltságdíj kifizetését teszi lehetővé az elrabolt személy biztonságos kiadatása érdekében, de léteznek olyan szolgáltatók is, akik a túszejtőkkel történő tárgyalásokat lefolytató szervezetekkel is kapcsolatban állnak, az elrabolt személy hazaszállítását is elintézik, továbbá az orvosi ellátás, a pszichológiai tanácsadás, a jogi tanácsadás költségeit is fedezik.

Ahogy egyre több ember utazik külföldre üzleti ügyben, befektetési lehetőségeket, háttérkapcsolatokat kutatva, vagy egyszerűen csak kalandot keresni – ma már középkorú háziasszonyok is elutaznak Kongóba, hogy hegyi gorillákat láthassanak – az emberrablásra fedezetet nyújtó biztosítások szerepe is fokozódik. Mindeközben a globális gazdasági helyzet is egyre több embert kényszerít bűncselekmények elkövetésére, hogy megélhetését biztosítsa. A rossz gazdasági helyzet ellen szinte lehetetlen biztosítást kötni, azonban az általa okozott túszdrámák ellen lehet, sőt sokszor érdemes is.

Betegnek lenni, de különösen orvoshoz járni senki nem szeret. Nem csak azért, mert a várótermekben töltött, sokszor akár órákig tartó várakozási idő alatt a mellettünk ülő összes betegségét elkaphatjuk, de a kezelések, gyógyszerek anyagi vonzata is elrettentő tud lenni. Nem beszélve a beteg és az orvos számára is kínos perceket okozó, borítékban – sűrű pislogások között – átadott hálapénzről.

Sok esetben már előre felkészülünk a vizsgálat vagy beavatkozások végén előálló szituációra, és a boríték ott lapul a táskában vagy a zsebünkben. Nem ez azonban az egyetlen járható út, ha szeretnénk megfelelő színvonalú orvosi ellátásban részesülni. A magán-egészségbiztosítás igénybe vételével garantáltan magas színvonalú szolgáltatást kapunk, legyen szó akár kisebb szakorvosi vizsgálatokról, akár komolyabb beavatkozásokról. Ezzel egy füst alatt búcsút inthetünk az órákig tartó várótermi, vagy a hetekig-hónapokig tartó speciális vizsgálatokra történő várakozásnak, nem utolsósorban pedig megszervezik nekünk az ellátást, így csupán a megadott időpontban kell a vizsgálaton megjelennünk. A legjobb egészségügyi szolgáltatók, orvosok fogadják ilyenkor a pácienst, és nem a lesajnált beteget látják bennünk, hanem egy fizető ügyfelet, akivel érdemes kedvesen, udvariasan bánni. A zsebben lapuló borítékra sem lesz szükség, hiszen a költségek rendezése is a konstrukció része.

Ha már az anyagiaknál tartunk, érdemes az orvosi kezelések valódi költségeiről is néhány szót ejteni, hiszen viszonylag kevesen kérdezik meg háziorvosuktól távozva, hogy tulajdonképpen mennyibe is került a vizsgálat, vagy a kapott kezelés, az adófizetők hány forintjába került a laborvizsgálat, vagy a gerincröntgen.

A magánrendelés egyik nagy előnye, hogy nem kell napokat, heteket várni az ellátásra, igény szerint igen rövid időn belül kapunk időpontot, azonban ennek tetemes anyagi vonzata van. Az internetet böngészve számos magánrendelő árait megtalálhatjuk, melyekből kiderül, hogy például egy tüdőgyógyászati szűrés 7-12 ezer forintba, egy nőgyógyászati citológia 2-14 ezer forintba kerül. A belgyógyászati vizsgálatok átlagosan 8-20 ezer forintos költséget jelentenek, míg a melanóma szűrést valamivel olcsóbban megússzuk:10-15 ezer forintot kérnek el érte. Mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk akkor is, ha allergia tesztre van szükségünk: 23-70 ezer forint közötti összegért igényelhetjük a magánrendelőkben, ha azonban az állami ellátást választjuk, a várakozás hetekre is nyúlhat: ez alatt az idő alatt pedig folyamatosan küzdenünk kell a tünetekkel.

Ezekről az összegekről egy átlag betegnek, aki a TB által finanszírozott egészségügyi ellátást veszi igénybe, természetesen fogalma sincsen, hiszen az állami intézmények falain nem lógnak díjtáblázatok. Őket inkább a jellemző hálapénz-tarifák nagysága érdekli, amely egy kórházi tartózkodás esetén tetemes összegre rúghat, végeredményben tehát az állami rendszerben is fizetünk a szolgáltatásért.

Nem mindegy persze, hogy milyen szolgáltatásért: magán egészségbiztosítás esetében orvos-szakmailag ugyan azonos ellátásban részesülünk, azonban az ellátás körülményeit, az orvosok, nővérek, betegápolók hozzáállását, kedvességét, a beteg-orvos kapcsolatot, a betegtájékoztatást, vagy a legnagyobb különbséget jelentő várakozási időt tekintve égbekiáltó különbségek figyelhetők meg a magán egészségbiztosítás és társadalombiztosítási alapú ellátás között.

Míg korábban a magán egészségügyi szolgáltatások sokak számára megfizethetetlen alternatívát jelentettek, addig a magán egészségbiztosítás megjelenésével, havi néhány ezer forintos kiadás mellett ma már mindenki számára elérhető közelségbe kerültek. Betegként ezzel mindenképpen jobban járunk, hiszen időt és energiát spórolhatunk meg azzal, hogy a biztosító telefonon megszervezi a vizsgálatot a számunkra. A megadott időpontban megkaphatjuk a kezelést kulturált és emberi szempontból is színvonalas körülmények között. A kényelem mellett persze az anyagiak is fontosak: az ellátás költségeit a biztosító téríti meg helyettünk. Aki megbetegszik, éppen elég tehernek érzi tüneteit, és nem vágyik az egészségügyi labirintusok átláthatatlan rendszerére, és arra a pszichikai teherre, amely a várakozás formájában nehezedik rá. A jó hír az, hogy alternatíva már van.