A legtöbb közepes méretű luxusautó – beleértve a Mercedes-Benz C-osztályát is – gyengén teljesített egy nyáron végzett frontális törésteszten, melyet az amerikai Insurance Institute for Highway Safety fejlesztett ki.

Az új vizsgálat célja, hogy bemutassa, mi történik, ha egy autó másik autóval, vagy egy rögzített tárggyal, például fával, vagy villanyoszloppal ütközik, alig több mint 17 kilométer/órás sebességgel.

Az eredmények alapján nem sok jót lehet elmondani a luxus modellekről. A 11 tesztelt autó közül csak az Acura TL, a Volvo S60 és az Infiniti G szerzett jó, vagy elfogadható minősítést, négy autó pedig - az Acura TSX, a BMW 3-as, Lincoln MKZ és a Volkswagen CC – marginális pontszámot ért el, további négy pedig – a Mercedes C-osztály, a Lexus IS 250, az Audi A4 és a Lexus ES 350 - kifejezetten gyengén szerepelt. A marginális, illetve gyenge eredmény azt jelzi, hogy az autó nem védené meg ütközéskor az utasokat.

A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy az oldalsó légzsákok – melyek az oldalirányú becsapódástól védenek, nem a frontális ütközésektől – nem eresztenek le időben, illetve nem fújódnak fel eléggé ahhoz, hogy megvédjék az utasokat. Három autó esetében - BMW, a Mercedes és a Volkswagen – a biztonsági öv túlságosan kiengedett, a Volkswagen ajtaja pedig teljese levált az ütközés során.

Ami törik, azt a biztosítók sem szeretik

A biztosítási díjak nagysága szoros összefüggést mutat a vállalt kockázattal. Nem véletlen, hogy az említett amerikai törésteszt is biztosítók finanszírozásával jöhetett létre, hiszen a lehető legpontosabb információra van szükségük ahhoz, hogy a kockázatokat felmérjék és helyesen beárazzák.

Nem elég tehát, hogy a fent felsorolt luxusautók árai az egeket verik, sajnos még fenntartásuk, üzemeltetésük, szervizelésük is rengeteg pénzbe kerül, nem beszélve a biztosításról. Míg a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás alól senki nem bújhat ki, casco esetében – melyek díja akár több százezer forintot is kitehet évente -  a tulajdonos döntheti el, hogy megköti-e autójára. Persze aki megengedhet magának egy ilyen drága autót, annak nem érdemes mérlegelnie, hiszen a prémium modellek állandó célpontnak számítanak a tolvajok körében, a magas szerviz- és alkatrészköltségek miatt pedig akár egy kisebb baleset is súlyos anyagi terhet róhat a tulajdonosra, mindenképp érdemes tehát cascót kötni rájuk.

Kötelező biztosítás esetén a biztosítótársaságok tarifáikat nagyrészt az autós vezetési szokásai, kártörténete, lakhelye, életkora, családi állapota alapján állapítják meg, casco biztosításoknál viszont a felsoroltakon kívül az autó gyártmánya, típusa is fontos tényezőnek számítanak díjmeghatározás során. Mivel a biztosítási díjak jellemzően arányosak a vállalt kockázattal, a luxusautók esetében pedig a javítás munka- és anyagköltségei magasabbak az átlagosnál, így értelemszerűen a casco biztosítási díjak is magasabbak.

A biztosítók áraikat számos egyéb tényezőre is alapozzák, így a kártörténetre, beleértve, hogy egy adott gépjárműtípus esetében tipikusan mekkora kár keletkezhet egy baleset során, milyen sérüléseket szerezhetnek az utasok, mekkora kárt okozhat más járművekben, illetve, hogy mennyire valószínű, hogy az adott járművel ellopják, vagy sem.

Összességében azt lehet elmondani, hogy aki drága autót vesz, az ne lepődjön meg, hogy a biztosítása is drága lesz, különösen, ha az lopáskárra is kiterjed.