Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Milliók a pincében: jobb, ha biztosítjuk őket!

Egy igazán profi és megfontolt borgyűjtő és borbefektető nem bízza a véletlenre gyűjteménye biztonságát, már csak azért sem, mert később esetleg értékesítheti is azt, akár jóval magasabb áron. A nagyobb veszteségek elkerülése érdekében sokan biztosítást kötnek féltve őrzött gyűjteményükre.

Mi történne, ha egy üveg 1982-es Château Pétrus dekantálásakor kicsusszanna a kezünkből a palack, vagy ha a nyaralásból hazatérve vennénk észre, hogy meghibásodott a klimatizált bortároló, és az összes bor 35 fokban dunsztolódik napok óta? Vagy még rosszabb: az egész pince lángokban áll!

A legjobb, amiben reménykedni lehet, hogy volt biztosítás a gyűjteményre! Na igen, de milyen? A borgyűjteményüket professzionális módon és helyen raktározó befektetők többsége már a raktározási szolgáltatásra szerződéssel egyidejűleg megköti biztosítását, de fókuszáljunk inkább a hobbi gyűjtőkre, akik jellemzően otthon tárolják féltett kincsüket.

A kisebb és olcsóbb gyűjteményekre, amiket jellemzően otthon tárolnak, általában a lakásbiztosítás is fedezetet nyújt. Egy sima mezei lakásbiztosítás azonban még nem jelenti azt, hogy a borospincére is érvényes a biztosítási fedezet, ezek többsége ugyanis legfeljebb lopás- vagy tűzkár esetén térít, ha a lakás ingóságai is biztosítva voltak. Ekkor sem biztos azonban, hogy a fedezeti összeg elegendő a bútorokon, háztartási eszközökön és egyéb berendezéseken kívül a borgyűjteményre is. Nem beszélve az elejtett palackokról, vagy a meghibásodott hűtőberendezés miatt tönkrement borokról, melyekre szintén nem nyújtanak fedezetet a hazai lakásbiztosítási termékek.

Itthon még ne keressük

A nagyobb gyűjteményekre - hasonlóan az egyéb értéktárgyakhoz, így az ezüsthöz, régi érmékhez, vagy ékszerekhez – külön biztosítást szokás kötni tűz-, törés- és lopáskár esetére. Külföldön már jó néhány biztosító foglalkozik borgyűjtemények biztosításával, ilyen például a brit La Playa biztosító, amelyik kifejezetten magán borgyűjtemények számára is nyújt biztosítást, vagy az amerikai Ellis Insurance, amelyik speciális lakásbiztosítást nyújt, borgyűjteményekre kiterjedő fedezettel.

Ezen biztosítások egy része összevont fedezeti összeget határoz meg, azonban az értékesebb gyűjtemények számára, amelyek különösen nagyértékű palackokat is tartalmaznak, érdemes tételes biztosítást kötni, tehát minden egyes palackra külön-külön.

A teljes gyűjteményt együttesen kezelő külföldi biztosítások esetében a fedezet általában palackonként is maximálva van, ami azt jelenti, hogy ha egy – a gyűjteményen belül – értékesebb üveg borral történik valami, nem biztos, hogy a kár teljes összegét megtéríti a biztosító. Az önálló biztosítások esetében a szerződéskötéskor határozzák meg – általában százalékos formában – a vélelmezett helyettesítési értéket, ami akár a többszöröse is lehet a bekerüléskori értéknek.  

A biztosítási díj és a pontos fedezet természetesen az adott biztosítási szerződés függvénye, azonban jellemzően egy 50 ezer dollár értékű borgyűjtemény esetében évi 250 dollárba kerül a biztosítás, ha az ügyfél rendelkezik már az adott biztosítónál lakás-, vagy személygépkocsi biztosítással, máskülönben akár 500 dollárra is rúghat a díj.

A legtöbb biztosítás azonban még így is csak lopás-, illetve tűzkár esetén fizet. De mi van, ha az ügyfél ejti el a becses értékű palackot? Egyes társaságoknál a véletlen törés, sőt a hűtőberendezések meghibásodása is a fedezeti kör része, ha azt tűz, vagy villámcsapás okozta, nem pedig a karbantartás hiánya. A legtöbb biztosító azonban megköveteli, hogy riasztóberendezéssel lássák el a pincét, vagy egyéb tárolót tűz illetve lopás esetére.

Sajnos a borok, csakúgy, mint a műkincsek, a muzeális gépjárművek, vagy az értékes hangszerek biztosításának igényével a magyarországi biztosítóknál jellemzően hiába kopogtatunk, ezek egyelőre csak a nemzetközi biztosítási piacon ismertek.

0 Tovább

A szüret alatt is érhetnek kellemetlen meglepetések!

A szezonális gyümölcsszedési munkák idején sajnos nem ritkák a balesetek, melyek legtöbbször a felszerelés helytelen használatából, figyelmetlenségből származnak. A betakarítandó gyümölcs típusától függően egyes munkásoknak csak kesztyűre, másoknak térd- és könyökvédőre is szüksége lehet. Veszélyesebb üzem az olyan gyümölcsök leszedése, amihez már létrára, ne adj Isten ezzel párhuzamosan még vágóeszközre is szükség van.

Az éves borászati, szőlőtermesztési ciklus legmunkaigényesebb része a szüret. Bár szüretet valószínűleg mindenki látott már – filmen biztosan – röviden így lehetne összefoglalni a munkafolyamatot: a munkások hajnaltól kezdve fel-alá rohangálnak a szőlősorok között, hajolgatnak, nyújtózkodnak a gyümölcs után, mindezt ráadásul metszőollóval a kezükben. Amikor az edény megtelik, futnak vele a nagyobb tárolóhoz, hogy ott fejük fölé emelve beletöltsék és kezdődhessen minden elölről. Egyetemi kutatások – mert, hogy a témában még azok is készültek! - szerint a dolgozók percenként mintegy 25-50 vágást végeznek, a kád súlya pedig nem ritkán meghaladja a 36 kilót is, a munka pedig akár napi 6-12 órát is kitehet. Egyszóval nem láblógatásról van szó!

A szüret még akkor is rendkívül megerőltető fizikailag, ha semmilyen baleset nem következik be, pusztán a szüretelés közben végzett mozgás, nyújtózkodás, hajolgatás, emelgetés súlyos hát- és ízületi bántalmakhoz vezethet. A mozgásszervi tünetek, panaszok megelőzéséhez, csökkentéséhez mindenképp ügyelni kell arra, hogy ne emeljünk túl nehezet. A University of California és az UC Berkeley professzorai külön vizsgálatot is szenteltek a témának, tudományosan alátámasztva, hogy maximum mekkora lehet a súlya a tároló- és emelőkádaknak ahhoz, hogy a munkások ne szenvedjenek mozgásszervi sérüléseket, ugyanakkor ne csökkenjen jelentősen a termelékenység sem.

A vizsgálat során két szüreti időszakban figyelték meg a szüretelő munkásokat, amiből kiderült, hogy miután közel egyötödével, alig több mint 22 kilógrammosra csökkentették a szedőkádak maximális súlyát, a dolgozók körében mintegy ötödére csökkent a mozgásszervi panaszok száma, anélkül, hogy jelentősen csökkent volna a termelékenység.

Hátsérülések

A munkával kapcsolatos sérülések közül amúgy is a hátsérülések a leggyakoribbak, főként a mezőgazdaságban, ami nem csak a munkavállaló, de a munkáltató számára is veszteséggel jár, a kieső munkaórák, valamint az esetleges munkavállalói kártérítések nyomán.

Méhcsípések

Egyes gyümölcsszedő helyek környezetében nem ritkák a darázs- és méhcsípések sem, amely ellen legegyszerűbben a fészek szakszerű eltávolításával, vagy körbekerítésével lehet védekezni.

Mustgáz

A szüreti időszakban nagy figyelmet kell fordítani a must erjedése közben keletkező mustgázra, amely akár halálos balesetet is okozhat. Hagyományos módon gyertyával szokták ellenőrizni, hogy van-e mustgáz a pincében. A megelőzéshez gondoskodni kell a pince megfelelő szellőztetéséről, a szellőzőnyílások szabadon tartásával és az ajtó rendszeres nyitásával könnyen elejét veheti a gazda a veszélynek.

A végére hagytuk a legnagyobb veszélyforrást!

És amiről eddig még nem esett szó, de igen jelentős kockázati forrásnak számít a szüret idején, az ittas állapot, amikor nem kell semmilyen egyéb veszélyforrásnak jelen lennie ahhoz, hogy komolyabb sérülés következzen be. Szerencsére ma már ritkán fordul elő, hogy lábbal préselnék a szőlőt, így az alábbi videóban látható balesetek sem mindennaposak:

Bár a fenti eset tagadhatatlanul mosolyt csal az arcunkra, ilyesmi bármikor történhet – na, nem mindig ilyen mókás persze. Akár szüretelés közben, akár máskor, elég egy rossz mozdulat és már meg is történt a baj. Ilyenkor jön jól, ha van balesetbiztosításunk, ami fedezi a váratlan esemény kezelési költségeit. Legjobb persze, ha óvatosak vagyunk, de érdemes felkészülni ilyen eshetőségekre is, mert komolyabb probléma esetén a kezelési költségek jobban fognak fájni, mint maga a sérülés…

 

0 Tovább

csaknyugodtan

blogavatar

Extrém helyzetek, különös események, érdekes történetek, sok-sok tanulság.

Utolsó kommentek